2000. december végét írtunk amikor először hallottam az Innercity-ről, majd éveken át néztük a megjenelő videókat és hallgattuk a mixeket, s elkezdtünk hangosan gondolkodni barátommal, hogy erre a partyra el kell menni minél előbb.

Azután eljött 2003. december 19. 02:00 - M1-es autópálya, megvettük az autópálya matricákat s elindultunk Hollandia felé, hogy valóra váltsuk régi nagy álmunkat. Egy rövid Amsterdami városnézés után elindultunk az Amsterdam RAI felé, amelyet úgy kell elképzelni, mint a budapesti vásárközpontot. Nagyon sok pavilon (2-3x nagyobbak az itthoninál) összekapcsolva 100-200 méteres folyosókkal. Az egész épületkomplexum alatt pedig 3 szintes autóparkoló, ahol a parkolóőrök a rendőrséggel közreműködve irányították az autókat a legközelebbi szabad parkolóhelyek felé. Némi helyfelismerés után nekivágtunk megkeresni a VIP bejáratot. 2 perc alatt a kezünkön volt az ID&T Guest karszalag és bebocsátást nyertünk a "Szentélybe".

Azt tudni kell, hogy az idei Innercity-t Brazil stílusban rendezték meg, azaz a különböző termeket a brazil nagyvárosokról nevezték el. Ennek köszönhetően, szinte az egész rendezvényen uralkodott a brazil karneváli hangulat. A nagyteremben minden DJ előtt egy 5-10 perces karneváli hangulatot varázsoltak, élő brazíliai zenekarral, táncosokkal. A nagyteremben az első DJ után egy 20 perces nagyobb felvonulás volt, amikor is a DJ pult felemelkedett és egy jármű gurult ki a nézők közé, amelyen latin táncosok és a műsorvezető hölgy tartózkodott. A karnevál után elhagytuk egy kis időre a nagytermet, de csak 1:45-ig, mert akkor kezdett DJ Tiësto, s hát legfőképpen őmiatta voltunk ott! A szett kezdetéig körülnéztünk a rendezvény területén. Összesen 9 teremből állt az Innercity. Ebből volt egy chill out rész, amely az éttermeknek, italbároknak, ID&T shopnak, vidámparknak és pihenésre alkalmas szó szerinti szigetecskéknek adott otthont. Nagyjából 4-5 nemzetiségű konyhából válaszhattunk a megszokott pizzéria és hamburgeres mellett. A bárpultoknál csak Innercity-s zsetonokkal lehetett vásárolni, amelyeket a rendezvény különböző területein lehetett megvásárolni. Ezáltal egy nagyjából 25.000 fős partyn 20-30 mp alatt sikerült italhoz és ételhez jutnom bárhol. Mikor is sikerült ez valakinek itthon? J Ja és minden italt olyan műanyagpohárban adtak, amelyen rajta volt az ital márka címere. Mellesleg az italárak nem voltak túl magasak, mint ahogyan mi gondoltuk. Fél literes ásványvizet már 2 EURO-ért lehetett kapni (kb. 540 Ft). Az energiaital pedig 4 EURO volt (1080 Ft).

Emelett nagyon sok pozitív apróság emelte a rendezvény hangulatát. A rendőrség, tűzoltóság és a mentők helyszíni ügyelete. A belső helyszínen a pavilonokat meghatározott útvonalon lehetett elérni. Minden belépőnek adtak egy térképet, amelyen fel volt tüntetve, hogy az egyes folyosókon milyen irányba lehet közlekedni, ezzel elkerülték a nagy tömegnyomort, amely a legtöbb magyar megaparty sajátossága.

Némi lazítás és energiafelvétel után elindultunk a legközelebbi terembe, amelyben olyan 3000 fő lehett, s éppen Mauro Picotto játszott egy nagyon kellemes, pörgös technot. Azonban közeledett a nagy időpont, így gyorsan átugortunk a nagyterembe, fel a hátsó VIP emelvényre, s vártuk Tiësto-t. Félelmetes volt hallani amint az a 6-7000 ember egyszerre ordítja el magát, minden kéz a magasban. Nemhiába, saját nagy DJ-jük, szinte mindenki meg volt őrülve érte. A tőle jól megszokott eurotrance-es stílusban játszott végig, de inkább azon belül is a keményebb vonalat. Közben én meg közel álltam hozzá, hogy át ne essek a korláton, olyan látványban volt részem&8230; A lézershow pedig feltette az i-re a pontot. A nagyterem olyan 200x60 méteres alapterületű lehetett, de nagyon jól be volt hangosítva. A party után gondolkoztam el rajta, hogy de hiszen egyszer sem csodálkoztam el a hangrendszeren, valahogy természetesnek vettem, hogy ez ennyire félelmetesen, kib***ottul jól szólt. A terem bármely pontjában ugyanúgy hallottam a zenét... (Ilyet itthon Faithless koncerten tapasztaltam eddig).

Tiësto közel két órás szettje volt az eddigi legnagyobb számomra, amelyhez sokban hozzájárult az a tény is, hogy Innercity-n voltam!!

Kicsit még belehallgattunk Sven Vath szettjének elejébe, majd visszamentünk a Chill terembe, ahol jól bevásároltunk a Shopban, s mivel már elfogott a fáradság, így 5 után nemsokkal elindultunk megkeresni autónkat. A kijáratnál pedig még ért egy kis meglepetés. Egy HungExpo-s A pavilon-nyi nagyságú ruhatár. Majd a kocsiból még messziről egy utolsó pillantást vetettünk az Amsterdam RAI-re... akkor ott nagyon fájó volt a búcsú.

Ajánlom minden igazi party arcnak, hoyg egyszer mindenképpen érdemes részt venni egy ilyen megarendezvényen, mint ez az Innercity volt. Feledhetetlen és talán életreszóló élmény.